EMBEREK

Milyen világot akarsz?

Egész városnegyedek adják el szerveiket...

Jóllehet 10 éve kormányzati határozat tiltotta be a
szervkereskedelmet,az ázsiai ország legszegényebbjei továbbra is fillérekért adják el veséjüket...

Mindannyian egy jobb világot akarunk.

Évezredek óta egy jobb világot akarunk.

És a világ nemzedékről nemzedékre jobb.

Ezért a haladásért mindig nagy árat kell fizetni,

az eredmény pedig mindig ellentmondásos.

A világ jobb is, de az újabb áldozatok, az újabb fenyegetések is nagyobbak.

Az emberek ennek ellenére töretlenül bíznak kompetenciájukban

és újabb és újabb álmokat álmodnak, újabb és újabb harcokat vállalnak.

Egy jobb világot álmodni csodálatos érzés.

A feladat tudatos erővé szervezni a mozgósítható energiákat,

és értelmes célokat megjelölni.

Az emberiség által bejárt út kanyargós.

Voltak zsákutcák.

Volt, aminek értelméről ellentétesen vélekedünk.

Ennek ellenére kirajzolódik a társadalmi haladás iránya.

Ma már nem eszünk embert.

Elítéljük a rabszolgatartást.

Néhány országban az állam már nem büntet halállal.

Nem vágjuk le a tolvaj karját.

Erről azt kell mondani: meghaladtuk a ősi barbárságot.

Itt az ideje hozzálátni a szociális barbárság felszámolásához,

hozzálátni egy új szociális társadalom kialakításához.

Milyen program kell ehhez?

Ne ölj!

Ne kövess el erőszakot!

Ne kövess el igazságtalanságot!

Nem csak fizikai értelemben, hanem szociális, gazdasági

vagy kulturális értelemben sem.

A hajléktalanság, szociális gyilkosság!

A munkanélküliség gazdasági gyilkosság!

A kultúra iparosítása kulturális gyilkosság!

Ha te eltűrsz egy olyan rendet, amely elköveti ezeket,

tettestárs vagy a barbárság fennmaradásában.

A társadalmi fejlődés már olyan fokra jutott, hogy a javak szűkössége

többé nem indokolhatja a gyilkolást, a rabszolgaságot, a jobbágyságot,

a kizsákmányolást!

Akkor sem, ha ez csak szociális, gazdasági vagy kulturális

és nem fizikai gyilkolás.

A társadalomnak el kell ismernie, hogy minden embernek

– a biológiai testén túl –

van egy tágabb szociális, gazdasági és kulturális aurája, felségterülete,

amelyet ugyanolyan sérthetetlennek kell tekinteni, mint a biológiai testét.

Ma már nem lenne szabad senkit sem munka nélkül hagyni,

nem lenne szabad senkit sem megfosztani lakásától,

nem lenne szabad senkit sem élelem, fény, meleg nélkül hagyni,

nem lenne szabad senkitől sem megtagadni a tanulás,

a művelődés, az egészségmegőrzés és gyógyulás,

a szabad alkotás és vállalkozás lehetőségeit.

Ehhez a történelmi fordulathoz nem elsősorban pénzre van szükség,

hanem az ember és a civilizáció új felfogására, egy új felelősségre.

Éppen egy ilyen fordulat teremtheti meg majd az alapját egy új etikának is,

amely méltó helyre helyezi az értékteremtő munkát,

és amely az alamizsnát nem fogadja el az emberhez méltó eszköznek.

A problémák hatalmas súlya egyben esélyt ad

a feleszmélésre és a cselekvésre: lokális és globális,

elméleti és gyakorlati szinten egyaránt.